Tehát benne vagyok életem első (és remélem egyetlen) kapcsolatában egy naaaagyon király fiúval. Aranyos, kedves, rocker és gamer, és ami nagyon fontos szeret és elfogad. És ez fordítva is igaz. Nagyon szerelmes vagyok. Azonban annak ellenére, hogy ő az első kapcsolatom, nem ő az első szerelmem.

Két nyárral ezelőtt megismertem a barátnőmön keresztül egy fiút. Nagyon szimpatikus volt és rengeteget voltunk együtt. Nyár elején jöttem rá, hogy szeretem, azonban én gyáva voltam elmondani.. S ő szintúgy. A lényeg, hogy ő is szeretett, de össze jött valaki mással helyettem, ami nagyon fájt és össze tört lelkileg. Aztán sikerült elfelejtenem és jött a jelenlegi barátom.

Viszont! Pár nappal ezelőtt bejelölt az előbb említett srác. Mikor megmutattam a barátomnak, azt mondta töröljem a jelölést, ne írjak rá és ne írjak vissza. Igazán hallgatni akartam rá, de a kíváncsiságom erősebb volt.. Szóval ráírtam, hogy mégis miért jelöl be miután két évig ignorált. Eleinte nagyon elutasító voltam. Aztán bocsánatot kért és olyan aranyos volt mint régen.. És nosztalgiáztunk, és úgy éreztem beszélni akarok vele. De eközben úgy is éreztem, hogy elárultam a barátom. Hiszen azt mondtam neki, hogy nem beszélek vele.. Nagyon rosszul érzem magam miatta.. És a legrosszabb, hogy most is késztetést érzek, hogy rá írjak.. Egyszerűen hiányzik a hülyesége.. Pedig tudom hogy nem szabad és nem is kéne beszélnem vele.. De akkor miért akarok?

Megosztás a facebookon